Majd az éjjel
Mert az éj akkor száll le,
amikor már mindenki a csendet várja.
Kifárasztva az emberi személyeket
hogy még megkönnyebbülni se legyen erejük.
Az éj csak a kellő időt várja
Az éj csak akkor jő, ha maga után húzza a nappal
A nappal csak akkor távozik, ha tolja az éj
Az éj csak akkor mesél,
ha a mese véget ér
A nappal csak az éj csöndje miatt hallgat
A levegő a kettő határán megpattan
Az éj csak sötétet hoz
vagy mégsem
Az éj a tömör kincs
az égetett zafírral borított arany
mert az éjjel a napot nem is tolja
hanem úgy borítja el.
A éjjel csak úgy jő:
tán azt hiszik
De az éjjel kivárja a nappalt
A nappal is elborítja az éjszakát, ha az ő ideje jön
Az éjjel kibújik a nappal alól
A nappal kibújik az éjszaka alól
a váltás megszakítja a dimenziókat
az érzések elvesznek; ekkor úgyis alszol
Az éjjel nem fekete; sötétkék.
Az éjjel kivilágosodva nappal,
A nappal elsötétedve éjjel
A hajnal nem létezik
A Nap nem kel, nyugszik
Az éj lassan búvik
Az éj úgy oson, siklik lassan
mint széllé omló kígyó
talaj közelben.
Az éjjel bíbort ölt,
az emberek ne értsék
világokat se adnék
az emberekért
Az éjjel sötét, vonzó, szeretetreméltó
Csak őt akarja majd mindenki
amint érzik
Az éjjel elveszejtő
